Vélemények a táborról


A 2009-es LisKaLandon vendégünk volt a magyar pénzügyi szakma több jeles képviselője, és egy bűvészvilágbajnok is. Őket, és a játékosokat kérdeztük a táborban átélt tapasztalataikról, a LisKaLandról kialakult véleményükről.

 

Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója

Magáról a LisKaLandról, illetve a kezdeményezésről mi a véleménye?

Én azt tudom, amit nyáron láttam, és az nekem nagyon imponált. Rövid időt töltöttem a LisKaLandon, de az egésznek volt egy nagyon oldott, jó, jópofa hangulata. Hogy maga a játékpénz, a szolgáltatások hogyan működtek, amiket az emberek ott értékesítettek, ezt nem tudom megítélni. De érezhető volt egyfajta laza, nyugodt, oldott hangulat, ami mégis egy cél volt. Ám nem csak a bulizás volt a cél - ami egyébként egy nagyon jó cél, nincs is ezzel semmi baj -, azért ott mintha ennél többről is lett volna szó. Ennek a dolognak volt szakmai tartalma és volt egyfajta szakmai igényesség, amire a résztvevők mintha vevők lettek volna. Volt egy ilyen oldala is ennek a tábornak. Ebben az értelemben jól éreztem magam és jó benyomásokkal jöttem el onnan.

El tudja képzelni, hogy a 20 éves önmaga körülbelül mit csinált volna egy ilyen táborban?

Ezt nem tudom megmondani, de az igazság az, hogy bennem nagy irigykedés volt. Én külföldön végeztem az egyetemet, aminek sok előnye és hátránya is volt. Már akkor is és azután is volt bennem irigykedés és nosztalgia a magyarországi egyetemi vagy diáklét iránt, ami sok szempontból nyitottabb volt, beleértve ezeket a szakkollégiumi és közösségi szerveződéseket is. Én ennek nem voltam részese. Azok a kollégáim, beosztottjaim, akik részt vettek hasonlókban, meg is erősítik bennem, hogy bizony elég sokat veszítettem ezzel. Úgy gondolom, hogy kapcsolatteremtés terén és szakmailag is nagyon sokat profitálhattam volna. Tudomásom szerint sok szakkollégiumban értékes munka folyik, van egyfajta igényesség, amit a szakkollégiumok tagjai inkább vallanak, mint azok, akik nem tagjai ezeknek.

Ha valakinek be kellene mutatnia a LisKaLandot, mit mondana neki?

Nem akarok nagyon reklámízű lenni. Nekem az tűnt fel, hogy akikkel én találkoztam, megismerkedtem, azok értelmesek, dinamikusak, nagyon kíváncsiak, nyitott agyúak. Körülbelül ez a minimum, nem feltétlenül elég, de ezekre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy valaki egy karriert elindítson. A mostani fiataloknak ilyen szempontból nagyon nehéz dolguk van. Ezért nagyon-nagyon jól teszik, ha keresik az ilyen lehetőségeket, amivel megalapozhatnak egy nagyon nehéz indítást, ami minden bizonnyal vár majd rájuk.