Vélemények a táborról


A 2009-es LisKaLandon vendégünk volt a magyar pénzügyi szakma több jeles képviselője, és egy bűvészvilágbajnok is. Őket, és a játékosokat kérdeztük a táborban átélt tapasztalataikról, a LisKaLandról kialakult véleményükről.

 

Hajnóczy Soma bűvészvilágbajnok

Te is BME-s közgazdász hallgató vagy. Hallottál a tavalyi nyár előtt a szakkolégiumról, Liska Tiborról? Most megismerted valamennyire a szakkollégiumot és a Liska-modellt?

Személyes ismeretségek kötnek a szakkollégiumhoz, barátaim a tagjai, rajtuk keresztül hallottam a készülődő táborról és Liska Tibor modelljéről. A szervezőkkel ápolt közeli kapcsolatom révén kerültem a műsorommal Sümegre. Magát a koncepciót, a LisKaLandot, azt gondolom, hogy sikerült megismernem, nagyon egyedi projektnek, nagyon jó ötletnek tartom. Egy ilyen szimulált gazdaság kialakítása nagyon érdekes, és a közgazdasági szakon tanuló embereknek, mint amilyen én vagyok, nagyon hasznos, ha a gyakorlatban is ki tudják próbálni az elméleti tudásukat.

Elvarázsoltad a közönséget, de téged mennyire varázsolt el a tábor?

A tábor engem azért varázsolt el, mert jó volt látni, hogy a játékosok annyira beleélték magukat a játékba, mintha az életük múlna rajta. Fantasztikus volt látni a lelkesedésüket.

Adja magát a kérdés, hogy csináltál volna-e bűvésziskola-vállalkozást, vagy napi bűvészműsort, ha táborlakó lettél volna?

A vicc kedvéért mindenképpen csináltam volna bűvészszakkört, ahol mondjuk megtanítottam volna kártyából csalni az embereket és hasonló dolgokat. Amit aztán a kaszinó kifosztására használtam volna fel. És akkor enyém lett volna a kaszinó, és felvásárlom a rendőrséget, vagy megalapítom... Szóval tetszik ez, hogy mindenre nyílik lehetőség ebben a modellben.

Sok helyen jártál a világban az utóbbi időben, szerinted hogyan fogadnának más nemzetiségű fiatalok egy ilyen kezdeményezést?

Szerintem tökjól. Nagyon érdekes lenne látni, hogy ha egy ilyen kezdeményezés nemzetközi szintre kinövi magát, akkor végletekben gondolkodva egy amerikai, egy német vagy éppen egy latin-amerikai diák mennyire másképpen gondolkodna. Egy nemzetközi tábor biztos, hogy különleges lenne. El tudok képzelni egy öt-hatszáz fős, kéthetes rendezvényt, amiben van ráció, mert aki ezt látja, az tudja hogy ez egy jó ötlet és hasznos. Mert ha például valaki elmegy gyakornoknak egy céghez, az nem biztos, hogy annyira ötvözi az elméletben megtanultakat a gyakorlati tapasztalattal, mint egy ilyen tábor